Farkas Dorka – Magamról

Szolnokon, a színház mellett születtem, papám díszletfestő volt, mamám óvónő. Amióta az eszemet tudom, színházat nézek. Általános iskolában sport- tagozatra jártam, a mozgás olyan volt számomra, mint a lélegzés.

Gimnáziumi éveim alatt kapcsolódott számomra össze a kettő, akkor kezdtem el mozgás-tánc-színházat nézni, tanulni, csinálni. Sokat tanultam itthoni, külföldi mesterektől, egyik legfontosabb tanítóm viszont saját gerincbetegségem volt. Hosszú évek tanítottak figyelemre, türelemre, a test és lélek kapcsolatára. A jelen pillanat elfogadására, és arra, hogy testünk bölcs, csak meg kell értenünk a nyelvét. A Tan Kapuja Buddhista Főiskolán tanultam jógaoktatást két évig, közben az Arvisura Színháznál voltam stúdiós. Pár évvel később fedeztem fel az improvizációt és a kontakt-improvizációt, Balla Katalin óráin, és ez a szerelem azóta is tart.

2001-ben költöztem Belgiumba, ahol test-tudat fejlesztő, jóga alapú magánórákat adtam, majd egy évre rá megszületett a fiam. Érdeklődésem központjába persze a gyerekek elképesztő világa került, illetve a nevelés, a tanítás. 2006-ban Finnországban találtam rá az ISLO-ra, ahol kreatív tánc oktatást tanulhattam. Ez az iskola a szomatikus technikák, táncpedagógia, tánc népszerűsítés területén nyújt egyedülálló képzést. Azóta foglalkozom gyerekekkel, illetve akkor  kezdtem el vak fiatalokat test-tudat ébresztő mozgásra tanítani. Brüsszelbe visszatérve táncosokkal, cirkuszművészekkel  folytattam műhelymunkát. 2008-ban megszületett a lányom, Erdélybe költöztünk, hogy a hegyek alatt tanulhassunk – a természet táncáról. Hiszem, hogy a tánc sokkal több, mint aminek általában gondolják, s hogy a mozdulatokkal alkotás örömét bárki felfedezheti. A látvány, és az érzékelés vezet munkámban, és az áramlás, a rögtönzés a tanításban. Szerintem tanítani, csoportot vezetni is  művészeti alkotás.

2011 nyarán költöztem haza Magyarországra. A Tetraéter kvartett tagjaként improvizációt, kontakt-improvizációt tanítok, fellépünk jelen idejű kompozíciókkal.  2011-ben csatlakoztam az Artman Egyesülethez, látássérülteknek vezettem mozgásos önismereti műhelyt, valamint hátrányos helyzetű (elsősorban fogyatékos) emberek rekreációjához mozgás-csoport vezetőket képeztem – ötödmagammal. A Tánceánia együttes munkájába 2012-ben kapcsolódtam be. 2014 óta – Gál Eszterrel és Kálmán Ferenccel  – társ-vezetem az együttest. Összművészeti alkotó folyamatokat is szervezek, ahol a zene, mozgás, és képzőművészet találkozik. 2014 májusában zárult piliscsabai közösségi tánc programunk, ahol vegyes képességű – mozgássérült és “ép” – táncosoknak vezettünk 8 hónapos csoportfolyamatot Gyulavári Ágival. 2015 óta a Baltazár Színház színművészeinek tanítok kortárs táncot.